A hangulatom viszont ingadozó.
Régen, már van vagy 10-15 éve is, hogy írtam verseket.
A napokban kimentem este, és annyira szép volt a csillagos égbolt, hogy rögtön 1-2 szösszenet is beugrott, amit le is írtam.
1.
Felnézek az égre,
egy bizonyos fényre...
Magamban mosolygok,
és valami szépre gondolok...
:D
2.
Felnéztem most a csillagos égre,
s az én csillagom visszanézett rám,
nevetve, pedig neki is vérzik a szíve... :(((
Aztán találtam egy nagyon szép képet:
Amikor már azt hiszi az ember, hogy minden OK., akkor jön egy újabb pofon az élettől... És jött ez:
3.
A csillag, mely nemrég még fényesen ragyogott,
most megfakulva, fényét vesztve,
a sötét égen figyel a földre...
A színes kis kolibrimadár,
mely az előbb még virágról-virágra
boldogan, vidáman szállt,
most törött szárnyakkal lassan a földre hull.
De a fakó csillag ezt észre vette,
felkapta, s az égig emelte.
Most fent van a szárnyaszegett kis kolibrimadár,
s az égen a megfakult csillaggal lassú haláltáncot jár...
De mivel tudom, hogy a mennyország után a pokol jön, és ez már megvolt, most megint valami jónak kell jönnie. Szerintem...
4.
Szárnyaszegett kis kolibri madár,
ki nemrég még a fakó csillaggal
haláltáncot járt,
A csillaggal karöltve,
egymásból erőt merítve,
újra lejött a földre.
A kis kolibrimadár, most,
szárnyát és színét visszanyerve
újra virágról-virágra száll,
A fakó csillag pedig
visszament a sötét égre,
és az elmúlt napok emlékére
újra ragyog,
megmutatja , hogy a fakóból,
hogy születnek újra
fényesen ragyogó csillagok!
Most mindketten boldogok,
mert egymást erősítve,
törekednek a boldog életre,
a jóra, s a szépre!
:))))
Amy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése