A medálnak története van...
Már régóta szerettem volna magamnak egy kis kolibrit.
Aztán, mint egy varázsütésre, Erika feltette a fészre, az általa készített medált, licitre.
Tudtam, hogy az az enyém kell, hogy legyen!
Éééééés, így is lett.
Innen már ment minden a maga útján.
Elkészítettem ennek a képnek az alapján a saját kolibrimet, ami végül is Judité lett , hozzá 1 pár fülbevalóval.
Azt hiszem, nem ez az utolsó, amit készítettem. Igaz, eléggé munkaigényes, de a végeredmény feledteti a sok ujjbökős tűszúrást... :)))
1 megjegyzés:
Nagyon szép lett mindkettő. A kolibri szuper.
Megjegyzés küldése