2019. május 16., csütörtök

Üdvözöllek kedves látogató!

Hát, mit is mondjak... Ez az év is úgy kezdődött, mint bármelyik másik...
Időm alig, így a posztolások is elmaradtak.
Ebben az elmúlt időszakban kevés olyan dolog készült, amit meg tudok mutatni nektek, de akkor lássuk.

Kkészítettem kérésre egy utazós nyakpárnát. Ismerős leányzónak készült, aki velem ellentétben nagyon szereti a gyíkokat. ⚘😊
Én megmondom őszintén, a nyáron annyi volt belőlük az udvaron, hogy már kezdett rajtam eluralkodni a gyík utálat... mindenhol ott voltak. Teraszon, ablakban, házfalon.... tudom én, hogy nem bántanak, meg persze óvjuk a természetet, de kicsit besokalltam tőlük. Főleg akkor, amikor a nyitva felejtett ajtón át beslisszoltak a házba, és nekem kellett megfogni őket, hogy az udvarra kivigyem. Na amikor már így a sokadikkal eljátszottuk a bújócskát, komolyan elegem lett. De mivel Sári szereti őket, így a nyakpárnára hímeztem neki, hogy legalább 1 mindig vele legyen, ha a mamájához utazik. Szilikonizált vatelin golyókkal tömtem, és 2 réteg textilből varrtam, így strapabíró és még mosható is lett. Anyukájának nagyon tetszett, remélem Sárinak is. 😊 


Egy kis apróság, a monoton mindennapokban... készítettem a kis mocsok kutyámnak egy új nyakörvet, mert utálja őket, és egy idő után mindent addig dörgöl a falhoz a nyakán, amíg leszakítja. Tudom, ez sem lesz hosszú életű, de csak szokja. 

Sziasztok.
Kicsi lányom hetek óta készült erre a napra. Na vajon mi volt az? Nem, nem szülinap, azon már túl vagyunk. Farsang az új iskolában. Na, de minek is öltözzön be? Ötlete volt bőven, de nekem időm semmi. 2 -3 napja fejeztem be egy nagyobb volumenű munkát, amivel barátnőmnek is segítettem. Mire amazt befejeztem, frankón megfáztam. Nagyon pocsékul érzem magam még mindig. De ott a gyerek, akinek nincs jelmeze... Remek. A szemem könnyezik, én totál taknyos vagyok, de a problémát meg kellene oldani. Mit csináljak? Tegnap reggel leugrottam a nagykerbe, és vettem olcsó, fehér és csillivilli anyagot. Ma megcsináltam a szabásmintát, de szuperül elszámoltam magam. Vagy rövid lesz a ruha, vagy nem lesz felsőrésze. Szuper. Előkaptam a maradékos dobozt és neki ugrottam. Potom 2 óra alatt összecsaptam a ruhát, ami persze hosszú lett... nem baj, jó lesz jövőre is! 😂, és mellé a fejdíszt is, ami a gyöngyöktöl meg nehéz lett... De a kislány arcán a vigyort és a szemeiben a boldogságot látva, nem számít, mi fáj. Az elismeréseket pedig fülig érő szájjal zsebelte be.  Még csak annyit: fogalma sem volt, milyen jelmezzel állítok be ma a suliba. 😀


Mára ennyi volt. A többi képet hozom szépen sorjában majd. Szép napot nektek! :D
😀

Nincsenek megjegyzések: